|
Az ASR sportegyesület története
2006.03.04. 00:30
I. A kezdetek (1990-1992)
Az ASR története 1990 őszén, valamikor szeptemberben kezdődött. Egy vasárnapi szentmise után Schunk János atya, a római-fürdői plébános, egy újságot mutatott ministránsának, Várhegyi Norbertnak. A folyóirat címlapján ez állt: Zászlónk. Hamar kiderült, hogy a Zászlónk egy új, katolikus, ifjúsági magazin, ami kispályás kupát írt ki plébánia csapatok részére. Várhegyi rögtön megmutatta a nevezési lapot Borbély Lászlónak, és kezdetét vette Római-fürdő ékességének története.
A templom oszlopcsarnokának tövében azonnal megszületett a döntés, mivel a plébániának nincs csapata, alapítani kell egyet. Borbély és Várhegyi azonnal munkához látott és bevonta az alapításba a friss gimnazista hittancsoport (a csapat zöme akkoriban volt elsős a középiskolában) további meghatározó alakjait, Kraxner Áront, Fürcht Tamást, Salem Eduárdot, művésznevén Edut, Marcin Lászlót és Dióssy Balázst. Sajnos az annalesek nem tudósítanak bennünket, hogy az alapítók milyen módon készültek a történelemben való színrelépésre ‑ s fájdalom ‑ mára mindez a jótékony homály ködébe veszett, azt azonban megőrizte az emlékezet, hogy akkoriban a Kraxner-Fürcht-Várhegyi triumvirátus tagjai sokat mutatkoztak egymás társaságában, és közös programjaik egy részét a labda bűvölés és kergetése tette ki. Borbély egy Csavera József nevű személy társaságában művelte ugyanezt, akiről még sokat olvashatnak ezeken a lapokon, de a sors akkor még nem osztott neki szerepet, az ASR történelmében.
Az alapítók néhány közös „gimnasztikát” tartottak az első mérkőzés előtt, melyre a Keve utcai iskola salakos pályáján került sor. Az jelentett csak akadályt, hogy magas kerítés próbálta útját állni a pioníroknak, sikertelenül. A fiatalok testi épségüket nem kímélve hetente egyszer, de lehet, többször is, be-bemásztak a pályára, hogy labda-rúgó képességüket trenírozzák. A testi felkészülés mellett a szellemi készületre is kellet időt áldozni, hiszen az új csapatnak nevet kellett adni. Így született meg Borbély javaslatára az AS Római név. A névben a „Római” tag Római-fürdőre utal, az „AS Római” ilyetén való összeolvasása pedig az egylet idoljára, az örök város csapatára. Ilyen előzmények után került sor a csapat premierjére.
1990. október 6-a ‑ ami nemzetünk történetének gyásznapja, emlékezvén az aradi tizenháromra ‑ az ASR alapításnak dátuma, remélvén, hogy az eljövendő esztendők bizonyítani fogják, sem a magyar sportra, sem magára az egyletre nem fog vészjósló ómenként átkot hozni, a club fogantatásának nehéz dátuma.
Az alapítók első megmérettetése sajnos egyben csapatunk első mohácsi vésze lett. A régi MAFC-pályán lezajlott ütközetekben atyáink megsemmisítő vereségeket szenvedtek. A csatatérre a Kraxner, Fürcht, Várhegyi, Borbély, Edu, Marcin összeállítású csapat futott ki, de tartalékként Dióssyt is mozgósítani kellett. Az ellenfél a Czuczor csapata volt. Eme rejtélyes név pediglen a pannonhalmi bencés gimnázium armadáját jelölte. Hőseink mentségére említsük meg, hogy az ellen játékosai idősebbek és tapasztaltabbak voltak a labda-rúgás művészetében, így a mérkőzés végeredménye 0-9 lett. S a gyötrelmek folytatódtak, hiszen a viadal szervezői, „Nektek már úgyis mindegy!” jelszóval újból a küzdőtérre rendelték a fiúkat, pihenés nélkül. Az előbbi csatával még a lábában az elcsigázott gyalogság, futásról már nemigen lehetett beszélni, nem tudta útját állni a pihent erőket mozgősító Fóti Tarzicius Társaságnak. Az eredmény itt is 0-9 lett, csapatunk ezzel azonnal tanúbizonyságot adott arról, hogy milyen sportszerű, hiszen ezzel az eredmény(telenség)gel legyőzőinek megadta az esélyt, hogy egymás ellen egyenlő helyzetből indulva dönthessenek sorsukról.
A két nagyarányú vereség nem szegte teljességgel kedvét az alapítóknak, s bár az AS Római létrejött, hivatalos mérkőzést nemigen játszott, mivel nem voltak közös labda-rúgó fejlesztő tréningek, elsősorban a futballra alkalmas saját mező hiányában. A játékosok külön-külön persze mélyítették ismereteiket ebben a művészetben, de nem az ASR szervezésében. A Zászlónk Kupa 1991-es kiírására, bár az egyesület jelentkezett, a játékosok végül nem utaztak el, köszönhetően annak, hogy néhányan megbetegedtek.
A következő esztendő viszont fontos változásokat hozott a club életében, hiszen megjelentek az első idegenlégiósok. 1992-ben az edzői feladatokat Borbély látta el, aki úgy érezte, hogy csak római-fürdőiekre támaszkodva nem kellően ütőképes a csapat. Ezt alátámasztotta az 1990-es szereplés és 1991-es meg nem jelenés ténye. A keretből néhányan távoztak, ezért Borbély saját „gymnasium”-i társai közül hívott néhány légióst az ASR-hez, így érkezett Jávor Balázs, Ambrus Attila, Majtényi Bálint és Jakab Szabolcs. A Zászlónk Kupa előtt a jól bevált helyszínen (Keve utcai iskola) hangolódott össze a társaság.
A kupára ismét a régi MAFC-pályán került sor 1992. szeptember 26-án. Az első ellenfél a budakalászi Zöld Sasok voltak. Ez a párharc az évek során később örökrangadóvá lépett elő, mert a két csapat oly sokszor mérkőzött egymással. Az első párharc döntetlent hozott, és megszületett az első ASR gól! A match első félidejében Deutsch Áron öngólt vétett, s ezzel azt a kétes dicsőséget szerezte meg magának, hogy ő szerezte az egyesület első gólját. A második félidőben sajnos kiegyenlítették hátrányukat a zöldek, s hiába lőtt Jávor kapufát, az eredmény már nem változott. A mérkőzés következménye az első gól, és az első pont lett. A kupa második mérkőzésén a gyengébb képességű UKACS-tól szenvedett vereséget a csapat (1-3). Gólunkat ‑ az első saját gólunkat ‑ Ambrus Attila szerezte. A csoportból nem sikerült továbbjutni, a légiósok Jávor kivételével elmentek, a tél mégis gyümölcsöző változásokat hozott.
II. Játék saját pályán (1993-1994)
1993-ban, olyan jelentős változás következett be az egylet életében, mint amikor a nomád, pásztorkodó népek letelepedtek, és földműveléssel kezdtek el foglalatoskodni. Szumega Rudolf nemes úr, aki Isten kegyelméből, és az önkormányzat akaratából birtokolta a Keve nevű helyet, felajánlotta a klub játékosainak ‑ hogy a futball iránti mérhetetlen, és kielégítetlen vágyukat ‑ a Keve nevű hely mellett fekvő, labda-rúgásra alkalmatos mezőn elégítsék ki, a Mohamedánok szent napján, pénteken. S az ASR ifjú lovagjai éltek is a lehetőséggel, és birtokba vették otthonukat, a Kevét. Az, hogy sikerült saját pályát szerezni gyümölcsöző folyamatokat indított el.
1993 tavaszán az első hivatalos, barátságos match-et Rátkai János úr kajakos harcosai ellen vívták meg fiaink, egy új, tehetséges játékos felbukkanásával egy időben. A histográfusok által korábban már említett Csavera nemzetségbéli József, az alapító atya, Borbély László testvéri jóbarátja csatlakozott a gárdához. S ha már belépett az ASR közösségébe, a Lidó Kajakos SE elleni 9-0-s győzelemből négy góllal vette ki részét. Egy ismeretlen minorita szerzetes feljegyzéseiből tudjuk, hogy a rohamot a Várhegyi - Kraxner, Fürcht - Salem, Borbély - Csavera felállásban kezdték a pionírok. Az ifjú harcosok kezdtek egyre több dolgot megismerni a labda-rúgás művészetéből, és a nem túlzottan erős futballista vénával rendelkező kajakosokat rendre nagy különbségű győzelmekkel küldték a Dunának (8-2, 7-5, 7-1). Ezeken, a szó igazi jelentésében barátságos összecsapásokon Csavera sorrendben 16 gólt ért el, egymaga többet, mint az összes többi futball-játékos, akik 15 alkalommal vették be az ellen védelmi vonalát. Ezekben az antik időkben elért góljaival alapozta meg hírnevét és tette szinte utolérhetetlenné góljainak számát.
1993 tavaszán történt egy másik jelentős változás az ASR, de sokkal inkább a Keve és Római-fürdő életében. Mint arról már ugyanezeken a lapokon beszámoltunk, az AS Római alapítói a Római-fürdői Plébánia gimnazista hittanosai voltak, s az ő sikereik láttán, az ifjúsági korú fiatalok is megalapították csapatukat, név nélkül, amit a már fentebb említett minorita IFH címen említett, az IFjúsági Hittanosok rövidebb formájaként. Egy verőfényes szombat délelőtt aztán megütközött a két gárda és az ősi múlttal rendelkező sárga-feketék 6-0-ra nyertek az újonc egylet ellen Csavera 4, Borbély és Kraxner góljaival. Az IFH megszületése a történelem kerekeinek előbbre mozdultával két okból is jelentőséget nyert, egyrészt állandó edzőpartnerekké váltak, másrészt néhány tagjuk a későbbiekben még komoly szerepet játszott az ASR történetében is. De erről majd később.
Rátkai úr meghívásából egy különleges portyán is részt vehettek az ifjak, a Budapesti Szabadidő Sportegyesületek Kispályás labdarúgó-tornáján, ahol három vereséget szenvedtek, de hatalmas sportemberi tulajdonságukról tettek tanúbizonyságot. A Csepeli ISE (0-6) és a VII. kerületi SZSE (1-15) elleni vereségeket követően, a Békásmegyeri SZSE elöljárója egy rekesz jó bajor seritallal próbálta megvesztegetni az AS Római játékosait és elérni, hogy számukra kedvező, hétgólos győzelmet arathassanak. A becsületes atyák mindezt karakánul visszautasították, és az már csak a sors fintora, hogy ennek ellenére 7 gólos vereséget szenvedtek.
Az IFH elleni több-kevesebb sikereket hozó mérkőzések után került sor az újabb 1993. évi Zászlónk Kupára. Ezen a tornán ismét szembekerültek az római fiatalok a Fóti Tarzicius Társaság csapatával, de hiába játszottak végig fölényben gólt nem sikerült elérniük (0-0). A következő ellenfelük, az RMSC nem állt ki, ezért a csapat bekerült a torna elődöntőjébe. A Csókák ellen match drámai küzdelmet hozott, hiszen az 1-1-es döntetlen után hosszabbítás, majd hetes rúgások következtek. Az idegek harcát sajnos az ellen bírta jobban és 3-1-el döntőbe jutott, míg a sárga-fekete lobogó alatt harcolóknak meg kellett elégedni a negyedik hellyel.
Ma már szinte homályba vész, de 1993 őszén Borbély kezdeményezésére és szervezésében megrendezésre került az I. ASR Kupa, ami az évek, sőt évtized során egyre nagyobb hírnevet szerzett magának. Az első tornára 1993. november 6-án került sor, hihetetlen körülmények között. A kupát megelőző éjjel hatalmas eső áztatta Keve mezejét, így reggelre a játéktér mélyebben fekvő területeit egy hüvelyknyi víz borította, ami így futball-mérkőzések lejátszására tökéletesen alkalmatlanná vált. A hős labda-rúgók elszántságát dicséri, hogy a sváb Zöld Sasok vezetőinek, a Deutsch testvéreknek a közbenjárására a kupa match-eit mégis lejátszották. A rendező AS Római a negyedik helyet szerezte meg: IFH 3-3, Parki Parti (a későbbi Glóbusz) 0-1, Zöld Sasok 2-3. A kupát a Zöld Sasok hódították el.
A következő esztendő nem hozott ilyen látványos változásokat, egyet kivéve.. Néhány új játékos csatlakozott a gárdához, a Toldi Miklós erejét minden bizonnyal utolérő római-fürdői medve, Szabó Balázs, aki már a Zászlónk Kupán is szerepelt. Az ifjú Klasánszky István, aki később a labda rúgása helyett a súlyok emelgetését választotta és kiérdemelte a Herkules nevet, valamint a kezelhetetlen és öntörvényű Fehér Máté. A tavasz folyamán folytatódott az ASR és az IFH erejének barátságos mérkőzéseken történő összemérése, váltakozó sikerekkel.
Az Úr 1994. esztendejének március havának 12. napján lejátszott AS Római-HBL mérkőzés viszont újabb mérföldkövet jelentett az egylet életében. Ezen a találkozón a csapat váratlan 4-2-es vereséget szenvedett vendégétől. A mérkőzésen mutatott gyenge játék, és a közösségben feltörő elégedetlenség hatására Borbély mester, aki eleddig ellátta a vezér szerepét, lemondott a csapat edzői tisztségéről, és átadta helyét a szavazással megválasztott Csavera mesternek.
A tavaszi II. ASR Kupára már ő készítette fel a csapatatot, ahol az IFH szervezési nehézségek miatt nem indult, de meghatározó játékosok Kövesdy Csaba, melléknevén Kacsa ‑ a címerében szereplő madár után ‑ csatlakozott a sárga-feketékhez. Új játékosként érkezett Fényes „Kicker” Krisztián is. A kupán ezúttal a harmadik hely elérése sikerült a HBL megsemmisítése után (7-1), a tornát újból a Zöld sasok nyerték.
A nyár legelején került sor a Rátkai úr által megszervezett I. Duna Napra, melyen kispályás labdarúgó-torna is volt. A csapat győzelemmel kezdett majd következett történetének addigi legnehezebb csatája az Aquincum SE ellen, melynek harcosai kopaszra borotválták fejüket, és inkább tűntek, viselkedésük alapján gladiátoroknak, mint labda-rúgóknak. A gonosz ellenfél megpróbálta megfélemlíteni játékosainkat „Kitépem a szívedet!” és hasonló fenyegetésekkel, de a harcot, hetesekkel mégis a klub nyerte meg, s a kupán végül az előkelő második helyet szerezte meg.
Az őszi III. ASR Kupáról nem túl jó érzés beszámolni, hiszen annak mérlege négy vereség volt: IFH 3-5, HBL 1-3, Zöld Sasok 0-5, Glóbusz 5-6. A kupát ismét a budakalászi Zöld Sasok nyerték. Az ősszel került sor a Zászlónk Kupára, amin ‑ most már a felnőttek között ‑ tisztességesen helyt álltak az ifjak, de csoportjukból nem jutottak tovább. Mivel a Glóbusz csapata válságba került, ezért egyik játékosuk Kabályi Miklós csatlakozott az ASR keretéhez, csakúgy, mint Kicker jóbarátja, Marton „Oroszlán” Csaba, alias Cha-Cha. Az év végére a csapat pedig elérte az ötvenedik hivatalos mérkőzését.
(folytatjuk)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
